A 19. század végén terjedő sportág főleg Olasz, Spanyol, Franciaországban fejlődött a népszerűsége.
Az első igazi verseny talán az Olasz Giro d’ITALIA volt, 1909 május 13.-án rajtolt Milánóból és 2448 km volta táv, amit nyolc szakaszra osztottak el. A győztes bizonyos Luigi Ganna volt, aki ezért a győzelemért egy ma is működő sportújság díját 5323 lírát zsebelt be amit egyébként főleg adományokból gyűjtöttek össze.
Az országúti kerékpározás főleg a sebesség megszállottjainak sportja, minél rövidebb idő alatt eljutni a kitűzött célig.
Ebből máris tudhatjuk, hogy ez a mozgásforma nem átlagos elvárásokat támaszt sem ember, sem a technika felé. Kezdjük a kerékpárral: a lehető legkönnyebb anyagok felhasználásával merev aero dinamikai szempontoknak is megfelelő eszköz, ami kellő áttétel tartományú és legkevesebb ellenállással tud gurulni a várhatóan jó minőségű aszfalton. Jelenleg még érvényben van az UCI 6,8 kg súlylimit szabálya, tehát egy felső kategóriás országúti kerékpár körülbelül ennyit nyom a mérlegen. A ma látható országúti kerékpárok őrületes fejlesztések termékei gondolva furmányosan szőt karbon vázakra, elektromos váltórendszerekre, hidraulikus fékekre csupa-csupa zseniális fejlesztés. Ami viszont a technikai tartalomnál is több foglalkozást igényel az maga az ember, aki hajtja a gépet. A rajta levő ruházat se mindennapi, de a többnyire láthatatlan üzemanyag na az nem semmi. Képzeljük el, hogy vannak különböző ideig tartó versenyek például egy napos, egy hetes, három hetes. Ezen belül egy nap távtól függően 6-7000 kalóriát visznek be, ez egy három hetesen körülbelül 140 000 kalória ezen felül a napi legalább két rendes étkezés. Mivel még mi nem láttunk kövér kerékpárost ezt a bődületes energia mennyiséget el is égetik, ehhez óránként akár egy liter vizet öntenek le, ez is körülbelül 10 liter lesz a nap végén. Csak még egy adalék, hogy Armstrong könyvéből megtudhatjuk, hogy Ő minden egyes nap 7 órát edzett a bringája nyergében.
De visszatérve az országúti kerékpárra, ez egy az átlagosnál gyorsabb haladásra alkalmas merev lehetőleg könnyű, előrehajló testtartással használható eszköz amelye talán a legtöbb fejlesztést hajtottak végre a sporteszközök terén.
